...tovább a ,,Kéken"... (Mórágy -Szálka - Grábóc )

...tovább a kéken.

2013.október. 06.  Csodálatosan szép őszi idő. Többnyire napos, cirka 18 fok.

Pontosan a delet harangozzák, mikor kiszálltam az autóból és elindultam Mórágyról.

Mivel itt fejeztem be az előző szakaszt, ezért itt is kell újraindítanom az újabbat.

Vasárnap dél lévén, úgy döntöttem, hogy most nem háborgatok senkit a pecsételéssel(minden normális ember ebédeli a vasárnapi húslevest stb.,...csak én nem férek a bőrömbe). Majd, ha visszaérek. Jó lesz az akkor is.

A mai etap, amit beterveztem: Mórágy – Szálka – Grábóc. Majd ugyanez visszafelé is.

(Térkép: turistautak.hu)

 

Ez a táv(oda-vissza) mintegy 27 km re tehető(tévesztés nélkül, de erről majd később). Nagyjából 730m szinttel.

Kevesebb, mint két hét múlva lesz a Mecseki ,,Kikelet” Maraton, ezért úgy gondoltam, hogy teszek egy amolyan erőpróbát...

17:00-ra vissza kell érnem (ez a képzeletbeli szintidőm). Öt óra, a 27 km-re.

Kicsit merésznek véltem, bevallom. Teljesen ismeretlen útvonal,....két helyen is meg kell keresnem a pecsételő helyeket a kéktúra leigazolásához... 

Sebaj,.... Indulás.

Úgy döntöttem, hogy a túrabotjaimat az autóban hagyom, nem kell a plusz súly... (Azt nem értem, hogy az esernyőmet mi a bánatnak cipeltem a napos idő ellenére?! Nna mindegy.)

Természetesen kezdésnek felfelé kellett ballagni.

Nagyjából 3 km megtétele után elérkeztem a Kismórágy mellett található Majorhoz.

Itt azonnal éreztem a botjaim hiányát. Történt ugyanis, hogy a major nyitott kapuján kiszaladt acsarkodva vagy négy-öt kutya. Szerencsére nem voltak túlságosan nagy testű példányok. A ,,vezér” csak-csak ott csattogtatta a fogait mögöttem. De egy határozott hátrafordulással rákiáltottam. Lehet jobban ,,betojt” a nem várt reakciótól, mint én. és ,,visszavezette” a társait a területre. Huu,..., ezt lehet, hogy megúsztam,...de errefelé kell majd visszajönnöm is...

Tovább, az Öreg-Templom-hegyre fel. Aztán meg, a Pásztor-hegyre. Majd, a Radnai-magaslatra, és végül a Mórágyi-dombra. A nevekből is kitűnik, hogy nem éppen sík a terep.

Itt hármas elágazás. Kék sáv jelet nem látok látótávon belül(pedig a szabályok szerint, egy gyakorlatlan turista is különösebb nehézség nélkül kellene, hogy tudjon haladni a kijelölt úton).

Még szerencse, hogy a kék háromszöget lehetett látni,....így csak ,,két út van előttem, melyiken ,,induljak”?!

Természetesen az első választás nem volt nyerő. Megtettem pluszba vagy háromszáz métert(oda-vissza).

Továbbhaladva a helyes vonalon, egy bő kilométernyi séta után elértem a Szálkai-víztárolót(vagyis majdnem).

Az ,,út” itt jobban hasonlított egy vaddisznó csapásra, mint egy kék sáv útvonalra.

Bozótosban kellett a jeleket keresgélni. Itt valóban nem volt egyszerű maga a jelölés sem, ez tény!

Természetesen itt is egy tévesztés következett....

Sebaj, gondoltam. Lemegyek valahogy a tópartra aztán onnan már egyszerű lesz a dolog.

Le is értem, csak egy olyan részére a tónak, amely egy ,,nyelv”,...,,félsziget” volt. Persze ez akkor vált nyílván valóvá, mikor szinte kiértem a ,,csücsökre” (mert a jobb oldal, amerre nekem haladnom kellene majd, olyan sűrűn bevolt nőve bokrokkal, hogy nem látszott a víz semmilyen szinten.

Na jó,...indulás vissza. Meg kell keresni a jelet, - valamelyik bozót ágára kell legyen rápingálva.

 Persze, hogy meglett. (Ez a mutatvány újabb pár száz méterbe és értékes percbe került.)

Szaporáztam a lépteimet a parton(az erdőben), olyannyira, hogy a vadkacsák többször is rémülten menekültek tova.

Beértem Szálkára. Az út eddig: nagyjából 10 km. (plusz a tévesztések kb. 1 km)

Az óra: 13:41 et mutatott.  Ez nem néz ki rosszul, - állapítottam meg.

Viszonylag gyorsan sikerült pecsétet is szereznem az igazolófüzetembe.

Indulás tovább. Itt a falun keresztül vezetett az út aszfalton. (Egész furcsa volt a bozótos után.)

Egy kis idő múlva természetesen ismét felfelé van az ,,arra”.

Minden nehézség nélkül elérkeztem Grábócra

A pecsét begyűjtése már nem volt ilyen egyszerű. Szerencsémre segítőkész emberekkel találkoztam az utcán, akik útbaigazítottak a ,,szerb ortodox kolostor és templom”-hoz, ahol meg is kaptam a szükséges lenyomatot.

Nagyon rövid időzés után elindultam visszafelé.

A Szálkai-víztárolót elérve, most nem a vaddisznócsapásra hasonlító utat választottam, hanem a kék háromszög jelet követve nekiindultam inkább a hegynek, hogy később csatlakozzak a már jól járható kék sávhoz.

Igaz, hogy ez sokkal meredekebb szakasz volt, mint a bozótos, de megérte ,,cserélnem”.

Sőt valamelyest még rövidebb is volt. Ami kifejezetten jól esett a tévesztések miatt.

Ereszkedtem lefelé, aztán feltűnt a már idefelé emlegetett Major...

Az út mellet kerestem magamnak egy valamire való ,,túrabotot”,...biztos, ami biztos alapon.

Kapu ismét nyitva,....kutyáknak se híre, se hamva...

Hurrá,...ezt megúsztam.

Botot azért megtartottam, mert jól eset már rá támaszkodni. Sőt kerestem még egyet.

Következett még egy domb mászás, majd leereszkedés Mórágyra, a kiindulóponthoz.

Itt ismét tévesztettem egyet,...de már megszokom lassan. Legalább kicsit ismerkedtem a településsel.

Felkerestem a pecsételős helyet, pecsételtem majd összegeztem, hogy is sikerült a mai ,,teljesítés”.

Az óra: 16:45-öt mutatott.

A táv: 28 km- nyire sikerült.

Ezt 4 óra 45 perc alatt sikerült megjárnom. (Legutóbbi 28-as teljesítménytúrámon ezt 05:18 alatt tudtam megoldani)

Átlagsebességem: 5,89 km/h .

Egy kilométer megtételéhez 10,11 percre volt szükség.

 

Sikerült a kitűzött célt elérni.

A bal térdemet viszont ismét fájlaltam. (Most, (egy nappal később) mikor a ,,beszámolóm végét írom, már nem fáj hála Istennek)

Mindenesetre most hétvégén egy ,,lájtos” kirándulás lesz csak, aztán jövő héten szombaton: Mecseki ,,Kikelet” Maraton (a terv).