SZÁZASSÁ VÁLÁSOM, AVAGY: MECSEKI MORPHEUS 100 TELJESÍTMÉNYTÚRA
2016.04.16 05:50
Már egy jó ideje tervezgettem, hogy meg kellene próbálnom egy százas túrán magamat…
Így nagyon megörültem, mikor a tudomásomra jutott, hogy a Mecsekben lesz egy ilyen 2016 áprilisában.
Ötvenes,…hatvanas túrát már teljesítettem néhányat, ezért valamennyi fogalmam már van/volt a hosszabb távok „ügyes bajos dolgaival”.
2015 decemberében el is kezdtem felkészíteni magamat a túrára, mint kondícióban, mint mentálisan a hosszú órákon át tartó menetelésre…
A futó „edzéseimet” besűrítettem, és a távokat is elkezdtem emelni…
2015 december: 337.2km - 34 óra 52 perc - 1,696m+
2016 január: 473.8km - 55 óra 10 perc - 3,225m+
2016 február: 365.5km - 39 óra 4 perc - 1,153m+
2016 március: 365.6km - 40 óra 27 perc - 5,414m+
Bizonyára úgy is végigtudtam volna menni a 100 kilométeren, hogyha nem készülök rá ilyen mértékben, de azt szerettem volna elérni, hogy a végére ne készüljek ki teljesen sem fizikálisan, sem izületileg, sem mentálisan … Ehhez viszont úgy éreztem; igenis készülnöm kell!
Ahogy közeledett az időpont, egyre jobban figyelgettem az időjárás előrejelzéseket…
A túra előtt pár héttel elmentem és bejártam egy szakaszt ( Kövestető - Remete-rét), melyről úgy gondoltam, hogy már éjszaka lesz, mire sorra kerül.
Legyenek friss „emlékképeim” az útvonalról.
Amilyen szerencsém volt, éppen esett az eső, így hatalmas dagonyázás kerekedett ki a mutatványból. Képek itt:(www.facebook.com/media/set/?set=a.1301460596536944.1073741920.570184346331243&type=3 )
Az járt a fejemben, hogyha ezekhez a viszonyokhoz még társul az éjszaka sötétje is,…nna, az szép "előadás" lesz…!
Aztán egyre biztosabbnak látszott, hogy szép kirándulóidő lesz (április 16.-n) az adott napon.
Már csak a „logisztika” miatt „fájt kicsit a fejem”, mert nem körtúra lesz, vagyis a Cél és a Start nem ugyanaz a helyszín. Korai indulásra és késő éjszakai célba érkezésre számítva, a tömegközlekedést kizártam.
Mire kitaláltam a megoldást, éppen jelezte a szervező, hogy különjáratú autóbusz lesz indítva a Célból a Startba, a túra hajnalán.
Így, ez is megoldódott. Hurrá!
Időjárás,…utazás,…felkészülés „kipipálva”. Már „csak” le kell küzdeni a 100 kilométert!
A nagy nap: 2016.04.16.
Hajnali 3 óra 10 perc.
Ébresztőt jelez a telefonom, habár már ébren vagyok és a Mecseket járom gondolatban…
Felkelés után gondosan kiválasztom a jó előre kipróbált zoknit, alsóneműt(a kidörzsölődések végett ez létfontosságú is lehet! Jöttem már haza véresre kidörzsölt combokkal 50 kilométernyi futásról…)
Az 1-s típusú cukorbetegségem miatt számomra igen komoly kihívást jelent a cirka 20 órás menetelésre tervezett út élelmezése,… kalória, szénhidrát pótlása. Miből mennyit pakoljak be, hogy mindennek maradjon helye és azt száz kilométeren keresztül a vállaimon cipelnem is kell…
Lámpák,…tartalék akkuk, …térkép,…fényképezőgép,…gps,…vércukormérő,…inzulinok,…vagy 10-12 darab műzliszelet,…szőlőcukor,…2x5 dl izotóniás ital, plusz 5 dl víz és egyéb apróságok a hátizsákban.
Reggel 5 óra környékén, már Abaligeten ücsörgünk az autóban és várjuk az autóbusz és a sporttársak érkezését.
Nem kell sokat várni… 5 óra 10 perc környékén beáll a busz a megállóba.
Elfoglaljuk ülőhelyeinket, majd elindulunk a START helyszínére, Bükkösdre.
Átveszem az Ellenőrző lapomat, majd 5 óra 50 perckor kezdetét veszi a vándorút.
Az útvonal követése nem tűnik túl bonyolultnak, hiszen az út cirka felében a piros sáv jelzést kell követni, majd rövid sárga sáv után a kék sáv jelzés mentén vissza Abaligetre…
Csakhogy ezeket a jelzéseket a terepen meg is kell találni(majd az éjszakai szakaszokon is)! Ez már okozott némi bonyodalmat…
Haladunk felfelé Bükkösdtől távolodva, majd mikor már lassan felérünk a magaslatra gyönyörű időben, gyönyörű panoráma látványában lehetett részünk. Déli irányba tekintve a Horvátországban található Papuk hegység vonulata tárul elénk.
Vidáman gyűjtjük a kilométereket… Hol sétálunk, hol pedig lazán kocogunk kicsit. Mikor, mi esik jól…
8 óra 2 percet mutat az óra, mikor elérjük az első ellenőrzőpontot Petőcz-aknánál.
14 km – 2 óra 12 percnyi menetelés.
Itt kapunk finom csokoládét energiapótlásként. Van víz is, de tart még az otthoni készlet, így gyorsan tovahaladunk, hiszen van még vissza bőven az útból…
Ismerős szakaszokon haladunk szépen, tempósan,…mégis a nagy igyekezetben egy balos letérést figyelmen kívül hagyunk és picit túlmegyünk az Éger-völgyben.
Sebaj. Visszakapaszkodunk a pirosra, aztán usgyi tovább rajta…
Rengeteg medvehagyma mindenfelé és éppen virágzik javában. Gyönyörű!
Mecsekszentkút környékén elérjük utunk egy ötödét.
20 kilométernél járunk, mikor rápillantok az otthon megtervezett „Idő/kilométer” tervezetemre…
A terv szerint 9 óra 40 perc környékén kellene itt járnunk,….de mmost 9 óra 3 percet mutat az óra.
Jól állunk. Vagyis jól haladunk.
Kaptatunk felfelé, mignem’ lassacskán elérjük a második ellenőrzőpontunkat a Remete-réten.
Itt is kapunk az igazolópecsét mellé kis elemózsiát.
Aki nápolyit szeretne, az nápolyit,…aki sós perecet, az sósperecet…
Most feltankolom a vízkészletemet, mert kimerült.
Aztán egy jól kocogható szakasz következik egészen a következő ep.-ig…
Jól kocogható, de én mégis esek egy akkorát, hogy öröm lehetett nézni… Elszenvedni azonban kevésbé.
Egy kiálló kőben elakadva,…kis zúzódás a csípőm bal oldalán, bal térdem külső felén,…horzsolás a bal könyökömön.
Na mindegy. Leporolás, aztán tovább. - Majd próbálok jobban figyelni…., - mi lesz éjjel a sötétben, ha már nappal sem veszem észre a kiálló akadályokat?!
A Mandulás játszótéren áthaladva jól látszott, hogy itt is zajlik az élet a ragyogó időben.
Az állatkertnél már az utolsó simítások készülnek. Nemsokára megtekinthetjük a vadonatúj létesítményt.
Dömörkapunál a Pécsi Mentőkutyás Egyesület „bázisán” lett berendezve a következő ep.
Itt egy kicsit zsíroskenyereztünk’, majd a közkúton friss vizet is tankoltunk.
Rövid beszélgetés, aztán továbbállunk innen is…
Mikor a sípályánál haladunk kitekintek a nyiladékon a Zengő irányába…. De messze van még - megállapítom!
A Kis-réten áthaladva, picit kaptatunk felfelé ismét, majd ereszkedünk hosszasan egy földúton, mely kiválóan kocogható állapotban van(megúsztam esés nélkül).
Elhaladunk Kantavár romjai, majd a Kantavári forrás mellett is.
A Rábay-fa környékén érjük el a mai 30. kilométerünket.
11:30-ra terveztem, hogy ideérünk, de már 10:43-kor itt járunk.
Rövidesen beérünk a Nagy-Mély-völgybe.
Az a látvány, ami itt fogadta a túrázót, az fantasztikus volt.
Medvehagyma-virág özön,…ameddig a szem ellát!
Az egyik kedvenc völgyemben kocoghatunk.
Olykor kicsit nehézkes a haladás a patakmederben,…a kidőlt fákat átugrálva…, de fantasztikusan szép.
A Kőlyuki betérőben, betértünk az újabb igazolópecsétünkért.
Nem időzünk, hamar továbbállunk.
Szűk, erdei ösvényen, újabb kaptató következik Sikonda irányába…
Sikondára beérve országúton tesszük lépéseinket.
Tetszetős település. A főutcán sok virággal.
Ahogy elhagyjuk Sikondát újabb emelkedőt kell leküzdeni, ismét erdei utakon.
A dombtetőre felérve szép panoráma tárul elénk, Kelet-Északkelet felé Komló látképe, mögötte a távolban a Hármas-hegy és a Zengő magasodik… Nagyjából oda tartunk, csak kis kerülővel.
A „Körtvélyesi elágazónál” leljük a következő ellenőrzőpontunkat.
Időközben meghaladtuk a mai 40. kilométert is…
13:30-ra ütemeztem az ideérkezést, ezzel szemben mi már itt vagyunk 12:27-kor. Van egy bő óra előnyünk, a tervezetthez képest. Ez nagyon jól fog jönni majd a sötétedés előtt. Már csak azért is, mert a terv szerint éppen elég macerás szakaszhoz érkeznénk sötétedésre, de így azt a részt még bőven világosban letudhatjuk majd…
Azonban ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen még csak „alig” múl el dél,…hol van még az este?!
Sok kilométert kell még addig legyűrni…
Szóval; a Körtvélyesi elágazónál ismét frissítünk és energiát is pótolunk.
Itt sem időzünk túl sokat. Nem szeretnénk túl sokat veszíteni a plusz időnkből.
Itt, egy rövidke szakaszon, katasztrofális a jelzések meg(nem)léte.
Tavaly, mikor a Szent Márton Zarándokutat térképeztem fel,…akkor jártam erre, így nem ért váratlanul a dolog, meg szerencsére az ep.-t is pont az elágazóba helyezték el, - ahol egyébként szemmel látható elágazó nincsen!
Tavalyi felmérésemkor gps nélkül tutira nem találtam volna meg, hogy hol is kanyarodik le a piros…!
Ereszkedünk lefelé a domboldalon,…lassan betérünk Komló-Mecsekfaluba.
Átkelve a településen, aztán megint felfelé kaptatunk,….és megint lefelé ereszkedünk…
Elérkezünk Komló-Mecsekjánosiba.
Itt most aszfalton teszünk meg jó néhány kilométert. Hol kocogva,….hol sétálva.
Egyébként jól futható szakasz lenne, de takarékoskodunk a kondicióval,…még nagyon messze van a vége!
Még a felénél sem járunk…
Elérkezünk Jánosipusztára.
Szembe, a sarkon a valamikor szebb időket is megélő Jánosi Engel Adolf kastélyt pillantjuk meg.
Egyre rosszabb állapotban van sajnos. Valamikor még csecsemőotthonként is funkcionált. Jelenleg felújításra vár… Ki tudja meddig??!
Rövidesen, egy rét közepén,…fa alatt leljük a következő állomásunkat.
Olyan szép idő lett, hogy a pontőrök kénytelenek voltak árnyékos helyre vonulni.
Végre vége az aszfaltos szakasznak. Kegyetlenül megviselte a talpakat.
Földúton ballagunk tovább…
Rövidesen olyan szakaszra érünk, ahol gyakorlatilag betárcsázták az erdei utat. Bukdácsolunk a hantokon…
Szinte visszasírom az előbb emlegetett talpgyilkos aszfaltot. - Hogy nekem semmi sem jó...?!!
Nem sokára elérjük a Völgység-patakot, melyen nem egyszerű az átkelés.
Van egy kidőlt fa, mely „átível” rajta, de nem mondható túl biztonságosnak… Azért bepróbálkozok vele, hiszen mégsem maradhatok itt. Legfeljebb belehuppanok a patakba.
Nem szívesen mártóznék meg, de ez van…
Nem kis kínlódás árán, de szárazon megúsztam a mutatványt.
Közben áthaladtunk az 50. kilométeren is…
Nagyjából félúton járunk.
Nézegetem a gps kijelzőjét; 50 km – Teljes menetidő: 07:59 - Nem rossz. 6.3 km/h-s átlag.
Próbálok magamban részeredményeket összegezni, ami az erőnlétemet,…izületek állapotát jelenti…
Megállapítom, hogy egész jól vagyok. Nem különösebben fájnak a futóművek sem, és a kondícióm is remekül van még. Talán megérte a rengeteg energiát befektetni a 4 hónapos alapozásba?! Valamint van másfél óra plusz idő, „tartalékban”.
A patakátkelés után nem túl hosszú aszfaltozás ismét, aztán megérkezünk a Máré Vára Kempingbe, ahol a következő ep. rendezkedett be.
Begyűjtjük az igazolópecsétet, kicsit büfézünk és máris továbbállunk. Haladjunk.
Ismét hegymenet következik, majd a domboldalban kacskaringózik utunk a Máré vára felé.
Szép szakasza a túránknak. Hol kocogunk, hol sétálunk továbbra is…
A várat elhagyva, a Gergely Éva forrás kerül utunkba. Jól jött. Teletankolom a palackomat a friss vízzel.
Tovább kocogunk, majd nemsokára leérünk ismét a domboldalról, a Vár-völgybe, az erdei aszfaltozott útra.
Ezen haladunk ismét felfelé, szépen, komótosan…
Megérkezünk a Pásztor forrás mellett található pihenőhelyhez, majd a Dögkút tetőn letérünk a pirosról és a sárgán megcélozzuk a Cigány-hegyi kilátót.
58 kilométer környékén járunk.
Itt újabb ep. várja a vándorokat. Frissítés,…kalóriapótlás…
Kis pihenőt tartunk.
Kibújok a cipőimből, kicsit átmozgatom, átszellőztetem a lábaimat. Gondolkozom, hogy lecseréljem e a zoknim, de mivel a futócipő nagyon jól szellőzik, teljesen száraz,…úgy gondolom nem szükséges…
Vissza a cipőbe,…kis beszélgetés,…vádlik, combok, achilles nyújtása, majd elindulunk a sárgán Déli irányba, lefelé a hegyről.
Amint leérünk - szinte Kisújbánya határán vagyunk, éles jobb kanyart veszünk és elindulunk a kéken visszafelé, egészen Abaligetig. Na, de az még jócskán odébb’ van.
A szépséges Hidasi-völgyön ereszkedünk lefelé
, ...majd rövidesen megérkezünk következő állomásunkra, Zobákpusztára.
Itt, a Vargánya-tanya szolgál ellenőrzőpontként.
Pecsételést követően majszolunk ki-ki zsíros kenyeret, vagy lekváros kenyeret…, aztán lehetett frissíteni vízzel vagy különböző szörpökkel is.
Rövidke beszélgetést követően innen is búcsút veszünk.
Cirka két kilométernyi séta múlva Kövestetőn is vagyunk…
Aztán „pillanatok múlva” az Iszapoló tónál.
Ideérkezésünk, a sötétség kezdetére terveztem, - cirka 19:45-re.
Ehelyett még napsütésben, 17:56-kor itt is vagyunk. Boldogság van.
Az a bizonyos „rázós” szakasz így bőven meglesz a sötétség beállta előtt.
70 kilométernyit jöttünk reggel óta, nagyjából 12 óra leforgása alatt.
Jókora emelkedőt kell ismét leküzdeni erdei földúton.
Majd hosszabb aszfaltos séta következik szinte Ápádtetőig.
Még rendesen világos van, mikor az igazolópecsétünket kérjük a Tapsifülesbe.
A pecsét mellé kapunk egy igazán finom gyümölcslét is(én szedret választottam).
A 66-s úton átkelve folytatjuk utunkat a még elég távolinak tűnő Abaliget irányába…
Ismét a medvehagyma virágzásban gyönyörködhetünk, ezen a kellemesen kocogható szakaszon egészen a Tripammer-fáig…
Mire a Fehérkúti-kulcsosházhoz érünk, a közelgő éjszaka bontogatja lepleit.
Itt kicsit nagyobb lélegzetvételű szünetet tartunk, bár nincsen ellenőrzőpont.
Előkotorásszuk a lámpákat… Szerencsétlenségemre, most veszem észre, hogy a fejlámpám már egy jó ideje bekapcsolódott és világítva veszem elő a hátizsákomból. Rögtön úgy indítok, hogy kicserélem a már gyengélkedő elemeket benne.
Ha már elem csere, akkor a gps-ben is akkut váltok. Ne kelljen a sötét éjszakában.
Elérkezett az ideje a szokásos napi rutinnak is; be kell adni a hosszúhatású inzulint is. Ezt is letudom,…cukrot is mérek közben,…aztán kissé meglepődök, hogy a nemrég elfogyasztott 3 dl gyümölcslé abszolút nem emelte meg a vércukorszintemet.
Ennek örömére mindjárt egy műzliszelettel pótolok is kis kalóriát/szénhidrátot.
Mire tovább indulunk,…alig teszünk meg pár száz métert, már kapcsolni is kell a lámpákat. Sötét lett.
Már meghaladtuk a 80 kilométert.
(Ha belegondolok, hogy már 70 kilométer környékére saccoltam a sötétedést, ,..nyertünk legalább 10 kilométernyit még világosban.)
22:00-ra ütemeztem a 80. kilométert,… erre 19:48 körül már letudtuk. (Ez valahol a Tripammer-fa és a Fehérkúti-kulcsosház közötti szakaszra esett.)
Rövidesen keresztezzük a piros jelzésű utat, melyen „nem olyan rég” ereszkedtünk lefelé, a Nagy-Mély-Völgybe.
Érdekes érzéssel töltött el. ... Nem rég… Mégis oly távolinak tűnik.
A Büdöskúti kulcsosház lesz a következő állomásunk, ahol frissíteni tudunk.
A teljes vízkészletem kimerült, már csak izotoniás itókám van tartalékban. Árpádtetőn elfelejtettem megtankolni a vizes palackomat…
Sebaj. Csak kibírom valahogy ezt a néhány kilométert.
„Népes” társaság frissít éppen a ponton. A hatvanas táv teljesítői szusszannak egyet.
Frissítünk, tankolunk,…majszolunk kis falnivalót… Váltunk néhány szót a sporttársakkal, aztán nekiindulunk ismét a sötét erdőnek.
Alig teszünk meg pár száz métert, zajra figyelek fel balról…
A keresőlámpámat azonnal felkapcsolom és a zaj irányába világítok… Néhány vaddisznó indult meg kisebb, nagyobb robajjal.
Lassacskán megérkezünk a Remete-rétre ismét (mert délelőtt már itt is jártunk egyszer).
Itt furcsa fényekre figyelek fel… Piros… Kék….
Mi lehet az…??! Aztán rájövök, hogy a turistajelzésnek megfelelően ki lettek világítva az elágazások.
A „hatvanasok” a piroson,….százasok, százharmincasok a kéken kell tovább haladjanak.
Nagy segítség volt a sötét éjszakában, hogy már jó messziről be lehetett „célozni” a merre-továbbot.
Az úttesten átkelve, a köves úton elkezdünk emelkedi felfelé a Vörös-hegyre.
Ezen a talajon nem esett túl jól a járás így nyolcvan egynéhány kilométer után és a sötét éjszakában.
Csetlés-botlás felsőfokon…
De, mint minden emelkedőnek, ennek is vége lesz egyszer, aztán jön a térdeket nem kímélő lejtmenet.
Miután leereszkedtünk a Patacsi mezőre, ismét nekiveselkedhettünk az emelkedőnek.
Irány; fel a Jakab-hegyre.
Időközben meghaladtuk már a 90. kilométerünket is.
23:50-re ütemeztem az előzetes terv alapján az ideérkezést,…de az óra mindössze 21:56-t mutat.
A sötét éjszaka ellenére is elég jó ütemben tudtunk haladni.
A Zsongor-kő kilátónál lett berendezve az utolsó ellenőrző pontunk.
Gyönyörű hely! Még éjszaka is!
Megcsodálhattuk az éjszaka fényeit.
Itt villant be az agyamba,… van rá esélyünk, hogy még ma,…vagyis éjfél előtt beérhessünk a célba, annak ellenére, hogy éjjel kettő környékére terveztem…
22:30 a jelenlegi idő, és van vissza cirka 6-7 kilométer. Másfél óra alatt ez teljesíthető. Még éjszaka is,…95 kilométerrel a hátunk mögött is.
Nem is időzünk túl sokat, csak, amennyit feltétlenül szükséges.
Néhány száz méter megtétele után erősen ereszkedni kezdünk lefelé, míg elérjük azt a pontot, ahol reggel nyolc órakor jártunk legutóbb. A Bükkös forrás környékén járunk.
A piros és a kék együttesén haladunk országúton, a volt Petőcz-akna irányába.
Rövidesen a piros letér jobbra (reggel azon mentünk tovább), de mi most a kéket kövessük hátralevő utunkon.
Az aszfaltot felváltja az erdei földút.
Megkezdjük utolsó ereszkedésünket.
Rövidesen Abaliget kutyáinak hangjára leszek figyelmes.
Aztán már nemcsak a kutyaugatás, hanem a fák közt elő-elő villannak a település fényei is.
Innen már négykézláb is bemászunk, ha kell!
A cseppkőbarlangnál leérkezünk a hegyről, majd jobbra fordulva, a Csónakázó-tó partját követve megérkezünk a CÉL-ba!
Az óra 23:48-t mutat ekkor.
Sikerült az éjfél előtti beérkezés és ezzel sikerült ugyanazon a napon befejezni a 100 kilométernyi távot, amelyen meg is kezdtük.
Több, mint két órával sikerült hamarabb a teljesítés, mint, ahogy azt előzetesen saccoltam.
A megtett táv: 101,3 kilométer
A leküzdött szint: 2871 méter
A teljesítési idő:17 óra 58 perc 20 másodperc
18 órán belülre sikerült hozni, míg legmerészebb álmomban is 20 órás teljesítésre mertem gondolni.
Átvehettük a sikeres teljesítésért járó érmeinket
, egy fantasztikusan jól sikerült gulyás kíséretében.
Kicsit kiadósabban beszélgettünk a sporttársakkal, majd az asztaltól felállva ,… elköszönve,… darabos, „robot-mozgással” elindultunk, hogy megkeressük a hajnalban itt hagyott autónkat.
Hazaérkezve, nem kellett ringatni, hogy elalludjak...
Ébredés után nem éreztem különösebb fájdalmakat a lábaimban. Sokkal rosszabbra számítottam!
Mindössze egy darab vízhólyagot kellett semlegesítenem, és a lábujjak mögötti talppárnákon éreztem, „mintha gyalogoltam volna” a közelmúltban…
Vasárnap nem, de hétfőn már lefutottam a szokásos 11 kilométeres távomat.
( A túrán készült fotóalbum itt található: www.facebook.com/media/set/?set=a.1320535414629462.1073741924.570184346331243&type=3 )
Egy életreszóló élménnyel lehettem gazdagabb ismételten!
Köszönet a lehetőségért a szervezőknek!!!
